Rehabilitációs mintaprojekt indul az Illatos úton

Rehabilitációs mintaprojektbe kezdett a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság Állategészségügyi Szolgálata, az azt segítő Doktorok az Állatokért Állategészségügyi Alapítvány és a Népszigeti Kutyaiskola a szolgálat Illatos úti telepén. A kezdeményezés keretében a telepen felhalmozódó viselkedészavaros kutyákat – egyelőre csak némelyik kiválasztottat – szeretnék rehabilitálni, örökbe adható állapotba hozni, hiszen a gyepmesteri telepen a legtöbb esetben ezen áll vagy bukik, egy-egy állat mennyi ideig rostokol a rácsok mögött. 
 
Az Illatos úti telep gazdátlan állatait segítő Doktorok az Állatokért Állategészségügyi Alapítvány a közelmúltban azzal kereste meg a Népszigeti Kutyaiskolát, hogy segítsen rehabilitálni a telepen hosszabb ideje lakó állatok közül néhányat annak érdekében, hogy nekik is esélyük legyen szerető gazdához kerülni, állathoz méltó körülmények között leélni életük hátralevő idejét. Ez azért is fontos, mert a telepen 2012 óta nincs helyhiány miatti altatás, ez az eredmény viszont csak úgy tartható meg, ha nem hagyjuk felhalmozódni az örökbeadhatatlan állatokat a mindössze 94 férőhelyes telepen.  Az alapítvány partnerre talált a Népszigeti Kutyaiskolában, amely társadalmi felelősségvállalásaként tekint a feladatra.
 
Ennek köszönhetően a mintaprojekt a múlt héten indult, a Népszigeti Kutyaiskola szakemberei három kiválasztott kutyával, az egyéves Ronival, a szintén egyéves Zsömivel és a négyéves Malival kezdtek neki az első foglalkozásnak, ami egyelőre főként ismerkedésből állt a telep igen szűkös rehabilitációs sarkában, illetve a kenneleknél, hiszen Zsömit egyelőre ki sem lehetett venni a helyéről, mert nemcsak félős, hanem támadó is. „Nála a cél a bizalomépítés az emberek felé, elsőként, hogy a kennel előtt megálló emberekben ne az ellenséget lássa. Ronival kicsit egyszerűbb a helyzet, ő „csak” félős, bizonytalan, ezen kell pozitív irányba változtatni. A cél, hogy szeressen és akarjon emberekkel közelségbe kerülni. A más kutyákhoz való viszonyát majd ezután fogjuk megnézni, ha kell finomítani. Mali rettentően munkamániás, óriási levezetetlen energiával, emiatt túl intenzív, mindenkinek az arcáig ugrál. Nála egyrészt azon kell dolgozni, hogy mentálisan fárasszuk, hogy nyugodtabb legyen. Másrészt roppant szocializálatlan, a kutyatársaival nem tud megfelelően viselkedni. Az elsődleges, minimális cél az, hogy legalább más kutyák mellett nyugodtan el tudjon sétálni.” – fogalmazták meg a célokat az iskola oktatói. 
 
A foglalkozások mostantól várhatóan több hétig, akár hónapokig a telepen történnek, heti egy, a tervek szerint később heti két alkalommal, és amint a telep szakmai vezetője illetve a rehabilitációban részt vevő szakemberek a fejlődés függvényében úgy ítélik, hogy lehet, külső helyszínen, az iskola telephelyén fognak folytatódni, szerződésben szabályozott keretek között. 
 
Nagyon sok nehézséggel kell megküzdeniük a trénereknek ebben az egész folyamatban: a helyszíni adottságok nem jók, ez a telep nem erre lett kitalálva; csak egy szűkös, elkerített rész van, az évekkel ezelőtt kialakított rehabilitációs sarok, amely mellett az összes többi kutya ugat, tehát sok a zavaró tényező. Ráadásul – mivel ez hatósági telep – szem előtt kell tartani a telepen betartandó, főként biztonsági szabályokat és tekintettel lenni a látogatási rendre. Később a szállítást kell majd megoldani, illetve nehéz volt közös időpontot, szabad kapacitást is találni. De a legnagyobb kihívás talán mégis az lesz, hogy úgy érjünk el fejlődést, a kutya nem otthoni körülmények közül, a gazdájával jön, és oda megy vissza. „Tudjuk, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, de mindenképp segíteni szeretnénk.” – mondta Walter Gabriella, az iskola vezetője.
 
„A viselkedészavarok, a nevelés, a szocializáció hiánya évek óta az egyik legsúlyosabb probléma az Illatos úti telepen. Állatvédő szervezetek ugyan visznek el néha esélytelen, például rehabilitációra szoruló kutyákat, de ez édes kevés ahhoz képest, amire szükség lenne. A mi állatgondozóink nap mint nap foglalkoznak az állatok szocializálásával is, nevelgetik, futtatják, sétáltatják, szeretgetik őket, de nekik se idejük, se szaktudásuk nincs ennél többre. Pedig az évente bekerülő közel 2.000 állat nagy részét saját gazdája adja le, és e mögött sok esetben a nevelés, szocializáció hiányából fakadó, kezelhetetlennek tűnő magatartásbeli probléma húzódik. Végül mi itt maradunk egy csomó nehezen vagy nem örökbe adható kutyával.” – fűzte hozzá Dr. Kozma Tamás, a FÖRI Állategészségügyi Szolgálata szakmai vezetője.  
 
„Amennyiben a mintaprojekt sikeres lesz, mi feltétlenül azon leszünk, hogy folytassuk, kibővítsük, sőt, már most is további kutyaiskolákkal és szakemberekkel tárgyalunk.” – mondta bizakodva a DOKTA képviselője.  Az egyik ilyen iskola a Kutya Guru, amelyik egyelőre azt ajánlotta fel, hogy az Illatos útról örökbefogadott kutyákkal érkező gazdik – az örökbefogadási szerződés bemutatásával – 20% kedvezményt kapnak a tanfolyamaik vagy az egyéni képzés árából, illetve az örökbefogadás előtt szívesen elbeszélgetnek, tanácsot adnak a gazdijelölteknek, hogyan készüljenek fel az új jövevény érkezésére.