Amikor a szerencse is kellett

Az egyszerű rosszkedven túl komoly bosszúságot, sőt kárt is jelenthet, ha fontosabb, értékesebb, esetleg pótolhatatlan dolgokat, iratokat veszítünk el. Nem szívesen gondolok bele, hogy mit éreznék, ha rájönnék: a reggel magamhoz vett táskám nincs meg és így értelemszerűen a benne lévő tárgyak sem.Ha reggel a következőket tettem a táskámba: egy nagy értékű laptopot tele rengeteg adattal, egy iPodot, egy digitális fényképezőgépet minden tartozékával, rengeteg tervrajzot, bank kártyákat és személyazonosságot igazoló okmányokat – valószínűleg pár nap betegállományra lenne szükségem, hogy a veszteséget feldolgozzam.

Pedig a fent említett tárgyakat valóban elveszítette valaki, legalábbis ez volt a tartalma annak a táskának, melyet a Területi 3. Járőrszolgálat három munkatársa talált. A közterület-felügyelők egy közérdekű bejelentés kivizsgálására indultak, amikor a lakóházak közötti parkban a padon meglátták ezt a táskát. Hamar sikerült rájönniük, hogy ki a tulajdonos, akit értesítettek és aki rövid időn belül a helyszínre érkezett és azonosította magát. Az illető elmondta, hogy a parkban munkatársaival folytatott megbeszélést, a munka hevében a táska a padon maradt. A megkönnyebbült tulajdonos pénzt és egyéb ajándékokat ajánlott fel a kollégáknak, akik természetesen semmit nem fogadtak el, de jól eső érzéssel vették tudomásul, hogy ez egy kis sikert történet volt aznapra, az illető úr számára persze nem is olyan kicsi. A táska tulajdonosa, aki mellé a szerencse is odaszegődött - hiszen a közterület-felügyelők találtak rá az elhagyott holmira - , levélben köszönte meg kollegáink dicséretes cselekedetét a Fővárosi Közterület-felügyelet igazgatójának, aki személyesen találkozott a hármójukkal, hogy  megköszönje példamutató munkavégzésüket.